Always by your side - 6.(epilógus)

Egy évvel később a banda már az album kiadását tervezte, Bill örökre búcsút mondott a drognak és teljes erővel a bandára fókuszált, és persze rám.

A főiskolát ott hagytam és ki költöztem Los Angelesbe a fiúkhoz, Riával elválaszthatatlan barátnők lettünk és remek kis terveket tudtunk kitalálni a fiúk ellen aminek persze az érintettek nem mindig örültek. Ahogy Bill kikerült az elvonóról felvállalt engem úgy, hogy megjelent velem kézen fogva az utcán volt, hogy nyilvánosan csókot is lopott, rá másnapra a neten már megjelentek a képek hol örömöt, hol botrányt kiváltva.

Egyik nap felhozták az ötletet az ikrek, hogy mi lenne, ha meghívnák a banda másik két tagját és a nevelőapjukat vendégségbe és elmennénk vacsorázni az egyik előkelő étterembe, így is lett. Rá két napra megjöttek a vendégek és az esti vacsora alkalmából Riával elmentünk vásárolni. Meg is találtuk a számunkra megfelelő ruházatot meg a hozzá tartozó kiegészítőket, haza siettünk és készülni kezdtünk.

Este 7 órára készen is lettem mindennel, a tükör előtt állva néztem végig magam majd befújtam magam és megigazítottam a frizurámat is.

-         Kicsim – jött be a szobába Bill – ki ez a gyönyörűség a szobámba? – ölelt át hátulról és úgy mért végig a tükörből.

-         A barátnőd – nevettem fel.

-         Nagyon tetszik – puszilta meg a szabadon lévő vállam – ezt a ruhát ma veted?

-         Igen, Ria ugyan ilyet vett csak feketébe.

-         Mondok egy titkot – hajolt a fülemhez – te több milliószor jobban nézel ki benne, mint Ria – súgta.

-         Ne legyél gonosz – vigyorogva – Ria is szép benne.

-         De nekem te szebb vagy – csókolt meg – mehetünk?

-         Menjünk – bólintottam és a kis táskám megfogva lementünk a kocsihoz – azt nem mondtad, hogy mindenki rám vár – néztem rá mérgesen, de ő csak vigyorgott. Besegített az autóba, majd beült mellém, a kocsiba végig nevettünk Georg viccein és az étteremhez érve Bill kisegített s beléptünk az épületbe.

Elkísértek minket az asztalunkig és az ikrek igazán udvariasak voltak Riával és velem, kihúzták nekünk a széken és csak utána ültek le. Persze ezt mi lányok nagyon is élveztük.

A vacsora isteni finom volt a vörösborról nem is beszélve, épp egy régi történetet mesélt Gordon mikor az egész étteremben leoltódott a villany.

-         Mi történt? – szólaltam meg ijedten és reflexszerűen kaptam Bill keze után.

Egyszer csak az étterem konyhájának ajtajából előgurult egy hatalmas torta rajta gyertyákkal mikor elénk ért a kis kocsi a villany visszakapcsolt és minden vendég ránk nézett, majd elfordultak.

-         M… mi ez? – nézem Billre, de ő csak mosolygott Tommal együtt.

-         Hány gyertyát látsz rajta? – kérdezte meg Tom.

Ránéztem a tortára és megszámoltam.

-         15 – értetlenkedtem.

-         Mi volt pontosan ma 15 éve? – Bill.

Értetlenül néztem a többiekre, mind engem figyeltek és lenem vakarhatatlan mosoly volt az arcukon.

15 éve… 15 éve, jézusom meg van!

-         15 éve találkoztam először veletek – néztem rájuk meglepődve, mire ők bólintottak – és… és ezért kapok egy… baromi nagy tortát? – nevettem fel könnyes szemmel.

-         Boldog 15. barátságfordulót – mondták egyszerre, majd felálltak és engem felsegítve a székből szorosan megöleltek.

-         Jaj fiúk – öleltem magamhoz őket – nem hiszem el, hogy képesek voltatok ezért tortát rendelni – nevetve az örömtől.

-         Van még valami – felelte Bill.

-         Jézusom még egy torta? – nevetve.

Nem – rázta meg a fejét, majd szájon csókolt.

-         15 éve csöppentél bele az életünkbe, emlékszem nem nagyon kedveltelek az első pár hónapban – nevetett fel mindenki – de aztán a legjobb barátom lettél, elszakadtunk egymástól és ez nagyon fájt, de 1 évvel ezelőtt ismét belecsöppentél az életünkbe, gyönyörű felnőtt nőkét. Sajnálom, amit tettem veled, sosem fogok megbékélni, mindig is utálni fogom magam, de te azok után is mellettem voltál, mindig mellettem voltál és rájöttem, hogy visszavonhatatlanul beléd szerettem – mosolygott édesen én pedig már nem bírtam visszatartani a könnyeimet ezért azok szép lassan folytak le az arcomon.

Hátra fordulva elvett valamit Tomtól és letérdelt elém, a szám elé kaptam a kezem és hang nélkül sírni kezdtem.

-         Shelly Dauerbach, megtisztelnél azzal, hogy a feleségem leszel? – nyitotta fel a kis bársony doboz tetejét, amiben egy csodálatos gyűrű pihent.

Megszólalni nem igen tudtam ezért csak bólogattam mire ő hatalmas mosollyal kivette a gyűrűt és az ujjamra húzva megölelt és megcsókolt, majd kissé felemelt és megpörgetett.

Az étteremben mindenki állva tapsolt én pedig nevetve törölgettem az elfolyt sminkem a szalvétával.

Leírhatatlanul boldog voltam, hiszen annak a férfinek leszek a felesége, akit mindenkinél jobban, visszavonhatatlanul szeretek.

Megbízás teljesítve!

Nos, ez a vége! Köszönöm azoknak akik ezt a rövidke sztorit elolvasták és főleg azoknak akik írtak is hozzászólást :) Remélem tetszett a "visszatérésem" nem tudom, hogy belefogok-e egy másik történetbe, majd kiderül.
Vigyázzatok magatokra!<3