A year in Seoul - Ep17

A vacsora után még rendeltünk pár üveg bort és beszélgetni, nevetgélni kezdtünk, aztán feltűnt, hogy Jiyong felszívódott az asztaltól körbe néztem, de semerre nem láttam, gondoltam, hogy a fejébe szállt a sok bor ezért kiment levegőzni ép arra készültem, hogy megkeresem mikor a táskámban a telefonom jelezni kezdett, hogy új üzenetem érkezett. 

Mikor kihalásztam a legmélyéről és feloldottam a billentyűzárat Jiyong nevét mutatta.

„Gyere ki az étterem parkolójába. GD”

Összevont szemöldökkel olvastam el az üzenetet s körbe néztem hátha valaki más is elolvasta, de nem így volt. Eltettem és arra hivatkozva, hogy szükségem van egy kis friss levegőre felálltam az asztaltól és hátra mentem a parkolóba, ami teljesen kihalt volt.

-        Jiyong! – kerestem őt az autók között járkálva - Merre vagy? – nézelődtem, aztán a sikátorból zajt hallottam. Kissé megijedtem, de elindultam a bejárata felé s mikor oda értem teljesen lesokkoltam.

Jiyong és az a táncos csaj a falnak dőlve falták egymást s a csaj sóhajtásaiból ítélve, mást is csináltak. Teljes sokkot kaptam s a szemeim azonnal könnyel teltek meg.

Ez egy rohadt vicc!

Üzenetet küldött, hogy kicsaljon és lássam mit művel azzal a nővel? Mit akarsz ezzel elérni?

Nem bírtam tovább ott állni így elrohantam, el messze az étteremtől, a könnyeim csak úgy záporoztak a sminkemet elkenve. A szívem darabokra tört, hiszen az a férfi, akit szerettem a szemem láttára tett magáévá egy nőt. Szeretem?

Valóban, visszavonhatatlanul bele szerettem Kwon Ji Yongba, pedig nem akartam. Rohantam fogalmam sem volt arról hol lehetek és merre tartok, csak távol akartam lenni tőle, a szemem előtt újra és újra megjelentek azok a képek, hogy szorítja a testével a falhoz a nőt és hogyan simítja végig a combját, miközben a nyakát csókolja.

Az égből semmi elő jel nélkül ömleni kezdett az eső aztán a szél is feltámadt, dörgött villámlott. Megálltam és körbe néztem, egy parkban voltam nem messze tőlem egy padot pillantottam meg így odáig elbotorkáltam és lerogytam rá, majd végig feküdtem rajta és hagytam, hogy az eső teljesen eláztasson s keveredjen a víz a sós könnyeimmel.

Taeyang kezdett aggódni a hol létem felől így felállva az asztaltól kisétált a parkolóba, de sehol sem talált. Kétségbeesetten visszarohant az étterembe.

-        Tae, mi történt? – nézett rá Seungri – olyan mintha szellemet láttál volna – nevetgélt.

-    Eva eltűnt!

-    Hogy mi? – kérdeztek rá döbbenten.

-         Kezdtem furcsállni, hogy ennyi ideig kint van így kimentem megnézni, de sehol sem találtam őt!

-        De mégis hova mehetett? – állt fel Da Hye kétségbeesetten, majd kiszaladt az étteremből s őt követve a többiek is.

Kint mindenki a nevemet kiabálta és keresett és erre Jiyong és a táncos nő is kijött a sikátorból.

-        GD – lepődött meg T.O.P – te meg mit csinálsz itt? – aztán meglátta a nőt – oh – döbbent meg.

-  Mi történt? mi ez a hangzavar? - értetlenkedett.

-  Eva eltűnt – világosította fel.

A year in Seoul - Ep16

A próba után mind annyian visszamentünk a Hotelbe, megbeszéltünk egy közös vacsorát Nagoja egyik legjobb éttermében. Így hát a fiúk is visszavonultak a szobájukba és lezuhanyoztak átöltöztek meg hasonló dolgokat végeztek magukon akár csak mi Da Hye-vel.

Egy pánt nélküli kisruha mellett döntöttem egy hozzá illő cipővel, a hajamat lazán kötöttem össze egy hatalmas rózsaszín rózsás hajgumival és a bal vállamra fektettem. Utolsó simításként tettem egy kis szájfényt a számra és befújtam magam egy új parfümmel a füleim mögött és a csuklóimon. 

Mosolyogva nyugtáztam, hogy csinosan raktam össze magam. Da Hye is elégé kicsípte magát Seungri miatt. Végül stílusosan tíz perc késéssel egymásba karolva léptünk ki a liftből az aulában ahol a fiúk vártak minket.

-         Dongsaeng – csapta oldalba Taeyang amint meglátott minket s Seungri megfordulva teljesen lefagyott Da Hye-t meglátva.

-         Wow, Fantastic Baby – mért végig Taeyang fütyülve egyet – Noona, gyönyörűek vagytok – karolt át.

-         Köszönjük – kuncogtunk Da Hyevel.

-         Kisasszony – tarotta felé a karját Seungri mosolyogva, Da Hye pedig kissé pirulva, de belé karolt és elindultak kifelé az autóhoz.

-         Tényleg nagyon jól nézel ki – biccentett felém T.O.P is mosolyogva.

-         Kamsamnida – hajoltam meg kissé.

-         Mehetünk? – tartotta felém BeBe a karját mosolyogva.

-         Csak ha T.O.P is – somojogtam az említettre aki bár kissé megilletődve,de a karját nyújtotta s beléjük karolva kisétáltunk az autóhoz.

-         Daesung és GD? – kérdezett rá Da Hye már az autóban ülve.

-         Mindig rájuk kell várni rosszabbak, mint ti lányok – dőlt hátra Seungri.

-         Itt vagyunk már – nyitotta ki az autó ajtaját Daesung és ült be mögötte Jiyonggal, aki amint leült meredten bámult rám én pedig felszegve az állam Taeyang felé fordulva megpusziltam az arcát és vele kezdtem el nevetgélni.

Az étterem nagyon szép volt, látszott rajta, hogy nem éppen az olcsó kategóriába sorolják. Előre lefoglalt asztalhoz ültünk és az italok megrendelése után megindult a beszélgetés. Jiyong elején duzzogott, de a negyedik pohár vörösbor után már ő is ellazulva nevetgélt a fiúkkal.

-         Bocsássatok meg – álltam fel illedelmesen és elindultam megkeresni a női mosdót, hogy megigazítsam a sminkem. Megmostam a kezem, befújtam magam újra egy kis szájfényt is tettem fel s elindultam kifelé, de az egyik hatalmas virág mögül valaki berántott magához és vadul szájon csókolt, csak miután eltoltam láttam meg, hogy Jiyong az és dühömben arcon csaptam.

-         Áucs – kapott az arcához.

-         Áucs? Neked teljesen elmentek otthonról? Még is mit képzelsz?

-         Hé Eva, nyugi mitől húztad így fel magad? Valld be, hogy hiányzott már neked – hajolt oda ismét,de eltoltam az arcát.

-         Állj le!

-         Nagyon szexi vagy – húzta végig a tenyerét a fedetlen combomon, amitől azonnal kirázott a hideg és ezt egy halk sóhajjal is a tudtára adtam, amin diadalittasan vigyorgott is.

-         Hagyd, abba vagy megint felpofozlak!  - löktem el magamtól ismét s faképnél hagyva mintha mi sem történt volna visszasétáltam az asztalunkhoz és mosolyogva ültem le, de a teli boros poharamat egy húzásra kiittam, amit Taeyang furcsán nézett végig.

A year in Seoul - Ep15

Lefagyva figyeltem a színpadon lévő egymással eléggé nyilvánvalóan flörtölő párost, azonban Daesung kiabálása kizökkentett így elkaptam a tekintetem.

-        Lányok! – tárta szét a karjait vigyorogva – ti mit kerestek itt?

Az összes fiú ránk szegezte a tekintetét és oldalról láttam, hogy Jiyong ellép a lánytól, de én felvettem egy hatalmas mosolyt és Da Hye-t kézen ragadva oda szaladtunk a színpadhoz.

-        Meglepi – karolta át a nyakunkat BeBe vigyorogva – az én ötletem volt.

-        Jó nagy meglepetés az biztos, igaz GD? – lökte meg T.O.P a mellette álló zavart srácot – haver, itt jársz?

Rá néztem, de nem csináltam semmit csak mélyen a szemeibe meredtem.

-        Jó, hogy itt vagytok – szorongatott körbe minket Daesung – meddig maradtok?

-        Velünk együtt jönnek vissza – szólt közbe Taeyang mire Jiyong félre nyelte a vizét és köhögni kezdett, T.O.P kétszer jól hátba vágta.

-        Gyere, meg mutatom a helyet – nyújtotta Seungri a kezét Da Hyenek így ők szépen elsétáltak.

-        Milyen volt az út? – kedveskedett Seunghyun amit furcsálltam.

-        Iszonyú – borzongtam meg mire BeBe nevetve felemelt és visszaültetett az ölébe.

-        Eva utál repülni.

-        Nocsak, milyen jól tudod – nyögte be rideg hangnemben Jiyong.

-        Tudod, kettőnk közül én legalább felkeresem és megkérdezem, hogy mi van vele – vágott vissza Taeyang.

-        Srácok, srácok – csitította Daesung őket – visszább az agarakkal.

Lestem felváltva a fiúkra, hogy még is mi az, amiről én nem tudok. Miért esnek így egymásnak? Talán összevesztek valamin és még nem békültek ki?

-        Öhm… - álltam fel Taeyang öléből – körbe nézek – mutogattam egy irányba és elindultam.

-        Még is mi a szar bajod van GD? – pattant fel Taeyang Jiyong elé.

-        Szerinted mi úgy még is? Az öledbe ülteted, puncsolsz neki mintha a nőd lenne!

-        Állj már le haver! Mi az isten van veled? Az előbb kis híján megd*gtad azt a nőt és most meg itt kapsz idegrohamot, mert az ölembe mertem ültetni?

Jiyong nem válaszolt csak a földhöz vágta az üvegét és elment.

-        Ne foglalkozz vele – veregette meg a vállát Seunghyun.

-        De dühít, hogy így viselkedik még is mi a lócitrom baja van?

-        Taeyang – sóhajtott fel mosolyogva – a mi Jiyong szerelmes Evaba.

Valahogy sikerült elkeverednem az öltözők irányába, rengeteg ajtó vett körbe jobbról, balról, irodák stb. A folyosó vége felé jártam mikor befordult az a nő, mikor meglátott hatalmas vigyor jelent meg az arcán és oda sietett hozzám.

     -     Szia, biztos te vagy Eva, igaz?

-    Aha – néztem végig rajta, nagyon csinos volt és az arca gyönyörű, semmi hiba nem volt rajta.

-        A srácok sokat meséltek rólatok, én  Ahm Seo Hyun vagyok – hajolt meg.

-        Örültem – biccentettem oda s tovább indultam, a csaj meg teljesen letaglózva meredt utánam.

Persze, majd ott fogok vele kedveskedni mikor nem is olyan régen Jiyong szájában járt? Cöh…

Miért is vagyok ennyire felháborodva? – megálltam és körbe néztem. Hiszen Jiyong és köztem semmi sincsen, akkor még is miért vagyok féltékeny? Azt csinál, amit csak akar.

-        Eva! – hallottam meg Da Hye hangját és megfordultam láttam ahogy felém fut.

-        Mi történt? – néztem az előttem levegőért kapkodó lányt

-        Gyere, a srácok folytatják a próbát azt mondták nézzük meg – fogta meg a karom és futásnak eredt.

A színpad előtt lévő székekre leültünk és a fiúk neki álltak ismét a próbának. A számok, amiket elpróbáltak nagyon tetszettek, Da Hyevel volt, hogy tapsoltunk a ritmusra vagy énekeltük a refrént és nevettünk. Ahogy az egyik számnak vége lett egy fehér francia ágyat emeltek fel a színpad tetejére és utána Jiyong neki kezdett egy szóló számának, a Breathe-nek. Nagyon tetszett a szám szövege és maga a dallama is, de ami a vége felé következett már nem annyira, meg jelent ez a Seo Hyun és az ágyra fekve vonaglani kezdett, tulajdonképpen szexet imitáltak, hát én azt hittem lefordulok a székről, nem voltam képes végig nézni ezért elkaptam a tekintetem és ökölbe szorítva a kezeim próbáltam visszafogni magam mielőtt felmegyek oda és letépem a csajt róla. Mikor kinyitottam a szemem Taeyang-al néztem farkas szemet, úgy nézett rám mintha csak a fejemben olvasott volna, aztán felnézett a színpadra és vissza rám.

Rájött.

A year in Soeul - Ep14

Két hétre rá már a Japánba tartó repülőn ültünk Da Hye-vel. Taeyang meglepetésnek szánt minket így a fiúk mit sem tudnak az érkezésünkről, ezért ő külön géppel indult oda még előttünk a fiúkkal. Úgy terveztük, hogy az egyik próba közepén betoppanunk és hatalmas meglepetés lesz.

-        Ne szorongj már – lökött meg Da Hye amint meglátta milyen szinten kapaszkodom a karfába.

-        Hagyj már! Nem bírom a repülést, minden másodpercben attól rettegek, hogy lezuhanunk vagy eltérítik a gépet vagy valami.

Ő csak kinevetve bedugta a fülhallgatóit és lehunyva a szemeit elaludt. Az út összesen másfél óra volt talán, a reptéren egy autó várt minket, a sofőr be volt, avatva BeBe jóvoltából, elvitt minket abba a hotelbe ahol a fiúk is megszálltak, elkértük a kulcsokat és sietve nehogy valamelyik fiúval – aki nem BeBe – összefussunk, mert akkor lőttek a meglepetésnek, felértünk a szobához és kipakoltunk. Mivel egy hetet fogunk Japánban tölteni ezért nem kis mennyiségű ruhát hoztunk magunkkal Da Hyevel.

Pont befejeztük a pakolást mikor kopogtak, én voltam közelebb így én nyitottam ajtót és Taeyangot pillantottam meg, aki azonnal magához is ölelt és besietett.

    -        Milyen volt az út lányok? – huppant le az ágyamra.

-        Kellemes / Borzasztó – mondtuk egyszerre Da Hyevel, ezen persze a drága jót nevetett.

-        Ne nevess! Gyűlölöm a repülést, mikor Szöulba jöttem akkor is rettegtem, talán ha üzletasszony lennék és folyton repülnöm kéne, akkor megszoknám, de így sosem.

-        Nem lesz bajod ott fent. Egy óra múlva indulunk a stadionba próbálni, a sofőr tudni fogja, merre menjen és itt a száma is – adott át Da Hye-nek egy cetlit, hívjátok fel, ahogy mi elmentünk egy órára rá. Mert ha előbb jöttök a próbából semmi sem lesz – vigyorodott el és felállt – de én rohanok, mert feltűnő lesz – puszilt meg minket és elsietett.

-        Te értetted mit mondott? Annyira hadart – nevette ki Da Hye.

-        Valamit értettem – nevettem én is – de akkor, ha jól számolok, van két óránk. Amondó vagyok, hogy aludjunk addig – nevetve.

-        Jó, de előtte lezuhanyozok.

-        Siess, mert én is le akarok – ültem le a kanapéra és kapcsoltam be a tv-t.

Rá egy fél órára felszabadult a fürdő így gyorsan én is meg mosakodtam. Ezután belebújtam egy melegítő nadrágba és egy pólóba, majd bebújtam az ágyamba és vártam az álom manókat.

Másfél órával később a telefonom jelzett, hogy idő van így megmosakodtunk és felöltözve, sminkelve felhívtuk a sofőrt, hogy szeretnénk a stadionba menni. Egy ideig gondolkoztam azon, hogy vegyek-e fel valami kabátot, de Da Hye meggyőzött, hogy kellemes idő van kint így nincs szükség rá.

Lementünk az aulába leadtuk a kulcsot és beülve az autóba elindultunk a stadionba, közben pedig vigyorogva figyeltük a várost. Ahogy a kocsi a stadion hátsó parkolójában megállt a gyomrom görcsbe ugrott, hírtelen nem tudtam hova tenni az érzést, de Da Hye-t elnézve ő is abban a helyzetben volt. Izgult.

A sofőr elhajtott mi pedig a hátsó ajtón át bementünk, kicsit ideges voltam ugyan is fogalmam sem volt róla merre kell menni, hallani lehetett a próbát és abba az irányba indultunk el.

-        Lányok! – kiabált utánunk valaki, mikor hátra fordultunk egy nőt láttunk meg – nem arra – integetett, hogy kövessük.

-        Mi… - kezdett bele Da Hye.

-        Taeyang beavatott – biccentett mosolyogva – Nicole vagyok.

-        Da Hye, ő pedig Eva – mutatott rám Taeyang.

-        A hugica? – vigyorgott rám.

-        Igen – mosolyogtam rá.

-        Először mikor meghallottam TY-t rólad áradozni azt hittem fülig szerelmes beléd, de aztán megtudtam, hogy csak hugica vagy.

-        Igen, sajnos a média már lehozott engem, mint Big Bang barátnő.

-        Hallottam róla. Itt kell bemennetek – mutatott egy ajtóra – később találkozunk.

-        Szia – integettünk neki, majd miután eltűnt Da Hye-vel egymásra néztünk, vettünk egy nagy levegőt és kézen fogva be mentünk az ajtón, de megpillantva a színpadot nem éppen azt láttam, amit valójában akartam, Da Hye is látta, amit én ezért aggódó tekintettel nézett rám.

-        Eva – szorította meg a kezem.

A year in Seoul - Ep13

5 hónappal később…

A hideg tél végi szél durván, arcon csapott, ahogy kiléptem az ajtón, Da Hye már az autóban várt rám így gyorsan bezártam az ajtót és az oda siettem, majd beültem.

    -         Jó reggelt – puszilt meg mosolyogva.

-         Jó reggelt – vettem le a sálam – sajnálom, ilyen ritkán találkozunk, de tudod a kávézó…

-         Még mindig nem fogom fel, hogy miért kellett külön lakásba költöznöd, ráadásul még dolgozol is! – bosszankodott.

-         Már mondtam – sóhajtottam fel – nem élősködhetek az apádon, sem rajtad. Magam szeretnék pénzt keresni.

-         Jó ezt megértem, de… külön lakás? Evaa – nyafogott.

-         Ne nyafogj – csíptem meg finoman az arcát – Seungrival beszéltél mostanában?

-         Aish… ne is említsd azt a majmot – dőlt hátra karba tett kezekkel sértődötten – napok óta nem hívott, pedig megígérte.

-         Da Hye, turnéznak. Szerinted mennyi szabad idejük van? – csóváltam a fejem.

-         De akkor is! Téged Jiyong és Taeyang biztos sokszor hívnak.

-         Ebben tévedsz, egyik sem keresett már jó ideje és nem bosszankodom – emeltem ki.

Ő csak a nyelvét nyújtotta rám, majd kifele bámult az ablakon.
Négy hónap telt el mióta Szöulban vagyok azután, az incidens után Seunghyun és köztem, ritkán találkoztam a fiúkkal.  T. O.P bocsánatot kért, de valahogy nem éreztem valódinak, aztán meg egy másodpercre sem akartam neki igazat adni azzal, amit hozzám vágott, ezért Jiyonggal megbeszéltem, hogy akkor csak barátok maradunk.

Taeyanggal a turné kezdetéig sokat voltam együtt, elmentünk moziba, sokszor együtt ebédeltünk vagy vacsoráztunk és ezeket egy paparazzi meg is örökítette így a médiába is bekerültem, mint Taeyang „barátnője”. Természetesen ezt megcáfolták így a média leszállt a témáról, de még vannak olyanok, akik megállítanak az utcán, hogy kérdezgessenek.

A kávézó ahol dolgozom Szöul legforgalmasabb helyén található így szerencsére mindig sok vendég van, Barista vagyok így a munkaidőm minden másodpercében koncentrálnom kell, de imádom a munkám! A kávézó maga nagyon hangulatos és a munkatársaim is nagyon kedvesek.

-         Seung Mi, befejeznéd, kérlek? Jött egy új vendég – néztem a mellettem álló lányra.

-         Persze, menj csak – biccentett, majd ott hagyva kiléptem a pult mögül és a vendéghez mentem.

-         Joh eun achim! – hajoltam meg illedelmesen – mit hozhatok?

-         Egy eszpresszót kérek olyan kis cuki szívecskével – vigyorgott rám a baseball sapka alól én pedig kíváncsian hajoltam le, hogy alá nézek.

-         BeBe! – néztem rá hatalmas szemekkel, majd rávetettem magam, de úgy, hogy az kanapén végig dőltünk.

-         Ne kelts feltűnést – tolt fel engem ülő helyzetbe vigyorogva.

-         Mit keresel te itt? Egyszer sem hívtál – tettem karba a kezeim megjátszva magam.

-         Ne haragudj – karolta át a vállam – egy percnyi szusszanásunk sem volt.

-         Honnan tudod, hogy itt dolgozom?

-         Eonni, mindig elfelejted, hogy ki vagyok – lökte meg a fejem az ujjával.

-         Hey – csaptam homlokon – ne szívass.

-         Hol van már az eszpresszóm? – vonta fel a szemöldökét, mire én rá nyújtottam a nyelvem s felállva a pult mögé mentem.

-         Csak nem a barátod? – súgta oda Seung Mi, Taeyangot kémlelve, de a sapka és a kapucni miatt nem látott belőle sokat.

-         Áh dehogy – legyintettem – csak nagyon jó barátom, szinte már a bátyámnak tekintem – mosolyogtam rá miközben csináltam az eszpresszót.

-         Nem lesz nehéz így visszamenni Amerikába?

Sóhajtva vettem ki a gép alól a bögrét és meredtem bele. Ebbe bele sem gondoltam. Igaz még messze volt, közel fél év, de akkor is. Vajon itt tudom majd hagyni a többieket?  Taeyangra néztem és az ajkamba haraptam.

Fájni fog. Nagyon is.

Nem is gondolkoztam ezen tovább megcsináltam a kis szívecskét és visszamentem az asztalához, letettem elé és vele szemben helyet foglaltam.

-         Hogy megy a turné? – kérdeztem rá miközben azt figyeltem, hogy kortyol bele a bögrébe és lesz habos a felső ajka, ezt látva mosoly kúszott az arcomra.

-         Jól – dőlt hátra – csak fárasztó.

-         Töröld meg – figyelmeztettem.

-         Hogy?

-         Töröld meg a szád – nevettem fel.

-         Oh – vette el a szalvétát és törölte le a habot – köszi.

-         Nincs mit, többiek hogy bírják?

-         Pörögnek, bár azért néha elég feszültek vagyunk. Nagy a hajtás.

-         Hiányoztok – húztam el a szám, mire ő előre könyökölve az asztalra az egyik kezével megfogta az enyém.

-         Ti is nekünk, Seungri egyfolytában Da Hyeről beszél, már az agyunkra megy – sóhajtott fel színpadiasan – teljesen kész a gyerek.

-         Ma reggel Da Hye teljesen besértődött mikor rákérdeztem – nevettem fel – „Aish… ne is említsd azt a majmot” – utánoztam őt.

-         Mi lenne, ha eljönnétek velünk a Japán koncertekre?

-         Nem hagyhatom itt a munkám.

-         Veszel ki szabit – von vállat – vagy majd én beszélek a főnököddel – igazította meg a sapkáját vigyorogva.

-         Azt hiszed minden nő beléd van zúgva?

-         Elég sokan, igen.

-         Beképzelt vagy – csóváltam a fejem.

Dobott felém egy Taeyangos kacsintást egy szexi mosollyal és ő ezzel lezárta a beszélgetést, azt, hogy mi megyünk-e velük már rég megbeszélte magával.

Igen.

Szótár:
Barista - olyan személy, aki főként espresso és egyéb kávéfajták elkészítésével és felszolgálásával foglalkozik.
Joh eun achim – Jó reggelt.
Eonni – húg, hugica

A year in Seoul - Ep12

Idegesen szeltem a lépcsőfokokat lefelé, feladtam a lift hívásával való harcot semmi türelmem nem volt kivárni, míg felért így a lépcsőzést választottam.

Azonban fél úton megálltam és a lépcsőre roskadtam, sírni kezdtem. Soha senki nem hívott még ribancnak, sem szajhának, nem is tartottam magam egyiknek sem. Tisztában voltam azzal, hogy Seunghyun az alkohol miatt kelt ki magából még is iszonyatosan fájt és rosszul esett. Kapkodva a levegő után sírtam csöndesen a kihalt lépcsőházban aztán hangokat hallottam, a fiúkét és Da Hye hangját, biztos voltam, hogy engem keresnek, de nem tudtam megszólalni. Kis idő elteltével valaki leült mellém, a cipőjéből rögtön tudtam, hogy Taeyang az.

Nem sokat tudtam róla és nem is sokat beszélgettünk eddig, de volt valami féle kisugárzása, áradt belőle a kedvesség és vonzott magához, kezdtem egyre jobban megkedvelni.

    -         Sajnálom – szólalt meg halkan kis idő elteltével.

-         Nem te mondtad ki – emeltem fel a fejem szipogva s töröltem meg a szemem.

-         Nem tudom mi ütött hyungba – fordult felém – de biztos nem gondolta komolyan.

-         Aish… – túrtam a hajamba mérgesen – annyira… annyira fel tudnék most robbanni.

-         Gyere velem – fogta meg a kezem és elkezdtünk fel felé lépcsőzni, de nem álltunk meg a lakásuknál, hanem tovább mentünk egyenesen a tetőre.

Mikor kiléptem az ajtón megcsapott a kellemes esti őszi szél, csak egy reflektor világította meg a tetőt lentről a kocsik zaja szűrődött fel és az egész várost látni lehetett.

    -         Dühös vagyok, de attól még nem akarok öngyilkos lenni.

Taeyang elnevette magát s elengedve a kezem a magas peremhez lépett.

-         Miért jöttünk fel ide? – léptem mellé és lenéztem, de azonnal meg is bántam – oh, te jó ég – hunytam le a szemem, miután gyorsan visszaegyenesedtem.

-         Ha dühös vagyok, akkor mindig ide jövök, és egy hatalmasat ordítok a városra, a kocsik zaja elnyomja így senki nem hallja – nézett rám.

-         Most azt akarod, hogy ordibáljak, mint valami féleszű? – vontam fel a szemöldököm.

-         Hé – lökött meg finoman vigyorogva – hidd el, nagyon jót tud tenni.

-         Erre nem vagyok képes – nevettem el magam.

-         Dehogy nem, ha akarod még a fülem is befogom – mondta és követte tettekkel.

Vigyorogva megráztam a fejem, majd nagy levegő és kiengedtem a hangom, vagy egy percig ordítottam és Taeyang pedig nevetett és ő is ordított egy sort. Ezután nevetve ültünk le a betonra.

-         Köszönöm – fogtam meg a kezét mosolyogva – ezen túl, ha valami gondom lesz, nem a 911-et hívom, hanem téged – döntöttem a fejem a vállára.

-         Jól teszed. Jó fej csaj vagy te, és azért mert élvezed az életet még nem vagy sem ribanc sem szajha. Szóval emiatt ne aggódj.

-         Oppa – néztem rá ellágyulva – te leszel bátyám, amíg itt vagyok Szöulban.

-         Rendben eonni – puszilta meg a homlokom mikor elkezdett csörögni a telefonja, előhalászta a zsebéből és a füléhez emelte – ye? /…/ne. a tetőn vagyunk /…/ nem – nézett rám vigyorogva – most már semmi baja./…/ T. O.P lenyugodott? /…/ Helyes, hamarosan lemegyünk. Kezd hűvös lenni /…/ hi – és kinyomta.

Én pedig kíváncsian néztem fel rá.

-         Seungri volt, Da Hye már betegre aggódta magát ezért hívott fel, hogy hol vagyunk.

-         Akkor menjünk – álltam fel és húztam magammal Taeyangot is és egymásba karolva mentünk le a lakásukba.

Szótár:
Hyung - a fiúk szólítják így a náluk idősebb fiúkat.
Eonni – húg, hugica.
ye? – igen?
ne – igen.