A year in Seoul - Ep3

Maga volt a mennyország mikor felébredtem abban a hatalmas baldachinos franciaágyban, a hatalmas ablakon beszűrődött a napfény s én nyomban felültem.

Nappal?

Most vagy nem aludtam valami sokat vagy reggelig aludtam. Elnyúltam az ágyon a táskámban kutatva a telefonom után s miután előhalásztam azt megnéztem az időt.
03:33
Fejbe vágtam magam majd az éjjeli szekrényen lévő órára pillantottam.
11:33
Nem állítottam át a telefonom óráját így az Phoenixi időt mutatott, kimásztam az ágyból és gyorsan kidobáltam a ruháimat a szekrénybe, elrendeztem a cipőimet és a külön fürdőszobámba is beköltöztem. Ahogy végeztem mindennel (zuhanyzás, hajmosás, fogmosás) magamra kaptam valami normálisnak tűnő ruhadarabot és kiléptem a szobámból. Addig minden jól is ment, onnantól pedig elakadtam, semmit se tudtam, hogy merre van, de a filmekben látottak alapján lementem az aulába, aminek a közepén egy kerek asztal volt rajta hatalmas minden féle színű virágokból álló csokor.

Odalépve beleszagoltam a virágokba és mosolyogva könyveltem el magamban, hogy az illatuk isteni.

-        Jó reggelt kisasszony – jelent meg mellettem egy öltönyös ősz hajú férfi.

-         Oh, jesszus! – kaptam a mellkasomhoz – muszáj settenkednie?

-        Elnézést – eresztett meg egy finom mosolyt – Lee komornyik vagyok – biccentett.

-        Örvendek, Eva Johnson – nyújtottam felé a kezem mosolyogva.

-        Khm… engedje meg – fogta meg a csuklóm és visszahelyezte a testem mellé – a mi hazánkban meghajlással köszönnek – szavait tettel is követte.

-        Oh persze, igen. Tudom csak… - túrtam a hajamba – nehéz lesz bele szokni.

-        Bizonyára megéhezett, kérem, jöjjön velem az étkezőbe – emelte fel a karját az irányt mutatva majd elindult előttem én pedig készségesen követtem.

-        Hűha… - tátottam el a szám az étkezőt látva, hosszú sötét barna faétkező asztal körülötte vagy tizenöt szék, közepén egy fehér keskeny terítő és egy virágcsokor.

-        Foglaljon helyet – húzta ki az asztalfő jobbján lévő széket.

-        Köszönöm – ültem le – kérdezhetek? – pillantottam rá.

-        Természetesen.

-        Minden nap, ilyen lesz? Hogy kiszolgálnak meg kihúzzák nekem a széket meg ilyenek?

-        Az elnök úr megkérte a ház alkalmazottjait, hogy tegyünk meg mindent az ön kényelme érdekében.

-        Ez igazán kedves, meg is mondom majd neki, de… nincs szükségem rá, kezeljenek úgy, mint… mint mintha én is alkalmazott lennék, érti ugye?

-        Értem – biccentett – ha így könnyebb önnek.

-        Oh, és tegezzen.

-        Sajnálom, de azt nem tehetem.

-        Igaz, tényleg… ne haragudjon – mosolyogtam rá kínosan.

-        Ugyan, nincs okom haragudni. Itt is van a reggelije – pillantott a szolgáló lányokra, akik voltak vagy tízen és mindegyik kezében egy tál.

-        Ez rengeteg – szörnyülködtem.

-        A koreai konyha minden lehetőt az asztalra helyez, hogy az étkező kényelmesen elérjen mindent étkezés közben – felelte kedvesen.

-        Juin-nim – vigyorogtam rá.

-        Hogyan?

-        Tanítson engem, kérem! Koreaiul beszélek valamilyen szinten, de a szokásokat nem igen tudom.
Lee komornyik felnevetett és az ott lévő szolgálók is jót kuncogtak.

-        Eva Johnson, maga nem egy hétköznapi fiatal hölgy!


Koreai szavak jelentése, melyek előfordultak a részben:
Juin-nim - Mester