A year in Seoul - Ep4

Reggeli után Lee komornyik segítségével körbe jártam az egész házat, minden egyes négyzet centiméterét végig néztem.

-           Lee komornyik, Da Hye édesanyja… vele mikor találkozhatok?

-           Az asszonyom már nem ezen a földön él – felelte csendesen.

-           Úgy érti…

-           Idén három éve, hogy eltávozott.

-           Részvétem – hajtottam le a fejem – ezt nem tudtam.

-           Eva!

Da Hye hangját hallva megfordultam és meglátva sugárzó arcát elmosolyodtam.

-        Szia – ölelt meg – remélem nem unatkoztál nagyon, de sajnos az iskola még nekem is kötelező – húzta el a száját.

-        Nekem is kéne…

-        Dehogy kéne! Apámmal már beszéltem, holnaptól mind a ketten magán tanulók leszünk, hát nem remek? – tapsikolt aranyosan.

-        Na de…

-        Csitt! Amíg itt vagy nem fogadunk el tőled nemet.

-        Hjaj Da Hye..

-        Most menj és öltözz át valami csinosba, vásárolni megyünk.

-        Útközben majd álljunk meg egy pénzváltónál, jó?

Ahogy ezt a kérdést feltettem Da Hye hatalmas szemekkel nézett rám, majd nevetésben tört ki.

-         M… mi van? – értetlenkedtem – valami rosszat mondtam?

-           Jaj, Eva te milyen vicces vagy – lökött meg finoman – menj öltözni, fél óra múlva az aulában – kacsintott és elsétált.
Érdeklődve néztem Lee komornyikra, de ő is csak a vállát vonta és biccentve egyet elsétált.

-         Da Hye ! – kerestem az emeleten.

-        Igen? – bújt elő az egyik szobából (ami feltételezem a sajátja volt) – nem készülsz?

-         De-de, csak… még is mit értesz csinos alatt?

-         Hát, csípd ki magad. Vannak kis ruháid nem?

-         Őő…

-        Semmi nadrág és lapos cipő! – emelte magasba az ujját – világos? Azt akarom, hogy az egész város tudja, hogy te az én nővérem vagy, érted unnie?

-        Szóval kérkedni akarsz velem? – vontam fel a szemöldököm.

-        Jaj, Eva! – nézett szórakozottan.

-        Jó értem én – nevettem ki – ne aggódj, kicsípem magam – biccentettem és besétáltam a saját szobámba majd kutakodni kezdtem a ruháim között. Abban biztos voltam, hogy semmi félekép nem dekoltált ruhát kell felvennem ugyan is más nőkkel szemben a koreaiak nem mutogatták a dekoltázsukat, de sokak még csak a mellkasukat sem.

Utolsó simításként a hajamat lazán összefogtam és fújtam magamra egy kis parfümöt, belebújtam a szandálomba és felkapva a táskám ki mentem a szobából, és lesétáltam az aulába ahol már Da Hye várt rám.

-        Nos, elég csinos vagyok? – tettem csípőre a kezem és szórakozottan pózoltam egyet.

-        Húha – vigyorodott el - csini – kacsintott felmutatva a hüvelykujját – mehetünk?

-        Persze – sétáltam oda hozzá majd egymásba karolva kimentünk a kocsihoz.

-        Oh igen, ő itt Jin Soo Hee ügynök – mutatott be egy fekete kosztümös nőnek – mostantól ő a testőröd.

-        A mim? – néztem rá nagy szemekkel – ugyan Da Hye, minek nekem testőr?

-        Azért mert az elnök házában élsz és az elnök lányával jársz szórakozni, ezért.

-        Na de…

-        Tudom furcsa, nekem is furcsa volt az első pár hónap, de hidd el, jól össze lehet velük haverkodni – vigyorgott a testőr nőre.

-        Van más választásom?

-         Nincs, apa akarta így – vont vállat – szóval muszáj, na csüccs be – nyitotta ki nekem az ajtót én pedig szót fogadva beültem ő pedig mellém.
Soo Hee ügynök beült mellénk egy másik pedig az anyós ülésre, gondolom az volt Da Hye testőre.
Nagy sóhaj szaladt ki a számon, ahogy az autó elindult a belvárosba, teljesen biztos voltam benne, hogy nem lesz egyszerű egy évem.
Miniszterelnök
Da Hye
Testőrök

*unnie - a lányok hívják így a náluk idősebb lányokat.