A year in Seoul - Ep22 ( utolsó rész)

1,5 évvel később…

Görcsölve szálltam le a repülőgépről az Incheon nemzetközi repülőtéren, Szöulban.

Milyen régen is jártam itt.

Leintettem egy taxit és az egyetlen Hotelbe vitettem magam, amit ismertem. Jöttemről senki sem tudott, még Da Hye sem.

1,5 éve mikor, el kellett mennem Szöulból akkor kikísértek a reptérre, életem legszívfacsaróbb percei voltak. Da Hyevel sírva szorongattuk egymást, BeBe is könnyei között bíztatóan mosolyogva ölelt át Jiyong pedig… nos, ő nem jött el akkor, Seungri azt mondta, hogy sajnos rengeteg munkája volt és nem tudott elszakadni, de én tudtam, hogy ez csak kifogás. Jiyong utált mindig is búcsúzkodni. 

A 1,5 év alatt nem igen beszéltem a srácokkal Taeyanggal talán fél évig leveleztem aztán megszakadt a kapcsolat, Da Hye-vel is ez történt.

Megköszöntem az utat a sofőrnek és kifizetve a taxit bementem a recepcióra és az előre lefoglalt szobámat kivettem, majd a bőröndömmel beálltam a liftbe és egyenesen az 5. emeletre mentem. 1, 5 év alatt szerintem rengeteget változtam, a hosszú barna hajamból vállig érő tépett fekete lett, alkatilag pedig erősödtem ez köszönhető a sok fitneszteremnek. Befejezve az iskolát már anyanyelvi szinten tudtam a koreai nyelvet, mellette megtanultam a kínait és a japánt.

A szobába az ágyra dobtam a táskám és kiléptem a teraszra, megcsapott a meleg nyári Szöuli levegő, ami annyira hiányzott már nekem, a korlátra támaszkodva néztem végig az elém terülő városon és elmosolyodtam.
Tudomásomra jutott, hogy a srácok ma koncertet adnak az egyik stadionban, így gondoltam hatalmas meglepetést okozok nekik. Telefonon felhívtam a srácok producerét és megkértem, hogy tegye be a listába Jiyong Without You című számát, amiben egy új lánybanda egyik tagjával duettezik. Amennyire ismerem őt akadékoskodni fog, hogy minek adja elő, de persze ezt majd csak a koncerten tudja meg, mikor megjelenek a színpadon a számot énekelve. Előttem ezerszer lejátszottam a jelenetet és mindig mosoly kúszott az arcomra.

Esti koncertig még volt minimum 4,5 órám így felkapva a táskám, elindultam vásárolni az esti koncertre valami dögös ruhát, hiszen nem állhatok akármilyen felszerelésben a színpadra, Jiyong és a rajongók előtt.

Show Time!

 

Izgatottan és egyben idegesen álltam a szerkény tükre előtt és vagy milliószor megkérdeztem magamtól, hogy biztos jó ez így?

A taxiba beülve tárcsáztam a fiúk producerét és értesítettem, hogy elindultam a koncertre. Mire oda értem a show már javában ment így kicsi esély volt arra, hogy esetleg lebukom. A színfalak mögött a kellő időben rám adtak egy fekete palástot, aminek a bő csuklyáját a fejemre húztam, megigazították a headset mikrofonom és elbújtattak a színpad alatt, hogy amikor kell, akkor felemelkedem.

Mikor meghallottam, hogy Jiyong belekezdett ideges lettem, mi van, ha elrontom? Behunyt szemekkel motyogtam magamba a szöveget és vártam, aztán rám szóltak, hogy készüljek. Fújtam egyet és megigazítottam a csuklyát és akkor megéreztem, hogy elkezd emelkedni a kis színpad, amin álltam.

Mikor felértem láttam, hogy Jiyong háttal áll nekem, ahogy elkezdtem énekelni a részt meglepődve nézelődött és aztán megfordult, még nem láthatott mivel rajtam volt a csuklya, aztán szép lassan leemeltem. Azt a döbbenetet, amit az arca leírt felemelő érzés volt, elérzékenyült. 

Lassan felé kezdtem sétálni és mosolyogva énekeltem, ő nevetett egyet majd velem együtt folytatta a számot. Félúton összetalálkoztunk és megfogta a kezem, majd finoman megszorította. Amikor nem volt szöveg megölelt és megpörgetett, a rajongók a kezdetleges értetlenségből sikítozni kezdtek, aztán levettem a palástot és eldobva csináltuk tovább. Amin meglepődtem az-az volt, hogy a végén, a színpad közepén több ezres tömeg előtt szájon csókolt. A rajongók csak úgy őrjöngtek most vagy a miatt, mert örültek vagy, a miatt, mert legszívesebben fejbe lőttek volna.

A koncert végén egyszerre mind az öt fiú megszorongatott és nevetve tűrtem, hiszen annyira hiányoztak már. Da Hye alig bírta abba hagyni a sírást Seungri pedig még cukkolta is, nagyon aranyosak voltak, imádták egymást és ez így volt jól.

A közös szerény italozgatás után Jiyong megfogta a kezem és kihúzott a szobám teraszára és gyönyörködve, összebújva néztük a kivilágított Szöul városát. Akkor valahogy máshogy láttam a várost, gyönyörűbbnek és rózsaszínnek.

Saranghae Kwon Ji Yong

Súgtam az éjszakába mire ő szorosabban tartott a karjában és szájon csókolva belesúgta a fülembe.

Sosem engedlek el többé Eva Johnson!

Wie!(Vége!)