A year in Seoul - Ep18

Mikor magamhoz tértem meleg barna színű plafont pillantottam meg s mikor körbe néztem Jiyongon megakadt a tekintetem, az ágy melletti fotelben aludt aranyosan összegömbölyödve, láthatóan nem volt valami kényelmes számára.

A fejemben újra és újra lejátszódott a tegnap éjjel látottak, a sikátorban a falnak szorított nő és GD.

Összeszorítva a szemem, próbáltam kiverni a fejemből s kissé fel is akartam ülni az ágyból, de az ágynemű súrlódására Jiyong felébredt és rám nézett. Mikor eljutott a tudatáig, hogy ébren vagyok felpattant és odaült az ágy szélére.

-         Mond neked teljesen elment az eszed? – hallottam a hangján, hogy dühös, de nem érdekelt túlzottan elfordítottam róla a tekintetem s az ablakon meredtem kifelé – mi az isten ütött beléd, hogy csak úgy eltűntél senkinek sem szólva? hm? van fogalmad róla mennyire aggódtunk miattad? – emelte fel a hangját.

-         Ne kiabálj velem! – néztem rá dühösen – te hívtál ki, miattad tettem, amit tettem! Fogalmad sincs mit éreztem tegnap este!

-         Még is miről beszélsz? – vonta össze a szemöldökét.

-         Jaj, ne tettesd a hülyét Jiyong! Írtál egy üzenetet, hogy menjek ki a parkolóba, így is tettem, de akkor…

-         Hé, kislány, én semmilyen üzenetet nem írtam neked – rázta a fejét.

-         Hogy? – hökkentem meg – na de a te számodról… - vettem magamhoz a telefonom s kikeresve az üzenetet felé mutattam.

-         Eva, esküszöm, hogy nem írtam neked.

-         Az a kis ribanc – szorítottam össze a telefonom.

-         Te láttál… - kezdett bele finoman,

-         Eva! – rohant be az ajtón Da Hye és Seungri – jaj, istenem, annyira aggódtam – ölelt magához – még is hogy gondolhattad, hogy csak úgy lelépsz? – dorgált meg.

-         Sajnálom, csak sétálni akartam aztán… eltévedtem.

-         Taeyang talált meg egy padon fekve, teljesen elázva – világosított fel Seungri – történt valami?

-         Semmi – ráztam meg finoman a fejem – Ne haragudjatok, hogy ennyire megijesztettelek benneteket.

-         Ne csinálj máskor ilyet, rendben? – ölelt meg Da Hye.

-         Rendben – öleltem magamhoz – BeBe hol van?

-         Zuhanyzik, hamarosan ő is itt lesz – Seungri – nem vagy éhes?

-         Nem – ráztam meg a fejem – csak kicsit fázok.

-         Engedek neked fürdővizet – pattant fel Da Hye s a fürdőszobába rohant.

-         Én pedig hozatok fel finom fürdő sót – biccentett Seungri és kisétált a szobából.

-         Eva – próbálkozott újra Jiyong.

-         Nem érdekel – néztem rá ridegen – nem érdekel, kivel mit csinálsz – ültem ki az ágy szélére, de amint felálltam elveszte az egyensúlyom dőlni kezdtem, de ő elkapott és szorosan tartott. Egy pillanatig teljesen ellágyultam aztán ellöktem s bementem a fürdőbe.

Épp a köntösbe bújtam bele mikor kopogtak s kis idő után Tae kukucskált be.

-         Szia – csukta be maga mögött az ajtót, én abban a pillanatban sírva bújtam hozzá. Ő pedig szó nélkül ölelt magához szorosan. Markoltam a pólóját és a könnyeimmel teljesen el is áztattam azt, de ő csak finoman a hátam simogatva tartott a karjaiban.

-         Mi történt tegnap este? – kérdezte meg halkan – nekem elmondhatod, tudod jól.

-         Szeretem őt – szipogtam a mellkasában – beleszerettem.

Nem szólt semmit csak szorosabban tartott a karjaiban, ő rá volt most a legnagyobb szükségem, a melegségére, a szeretetére.

Talán csak pár percig, talán órákig, de ott bent ültünk a kád szélén és kiöntöttem neki a szívem, elmondtam mennyire rosszul esett látni azzal a nővel a színpadon és, hogy mennyire összetört a szívem tegnap éjjel.

Ő pedig végig ott volt, és figyelt rám és fogta a kezem.