A year in Seoul - Ep17

A vacsora után még rendeltünk pár üveg bort és beszélgetni, nevetgélni kezdtünk, aztán feltűnt, hogy Jiyong felszívódott az asztaltól körbe néztem, de semerre nem láttam, gondoltam, hogy a fejébe szállt a sok bor ezért kiment levegőzni ép arra készültem, hogy megkeresem mikor a táskámban a telefonom jelezni kezdett, hogy új üzenetem érkezett. 

Mikor kihalásztam a legmélyéről és feloldottam a billentyűzárat Jiyong nevét mutatta.

„Gyere ki az étterem parkolójába. GD”

Összevont szemöldökkel olvastam el az üzenetet s körbe néztem hátha valaki más is elolvasta, de nem így volt. Eltettem és arra hivatkozva, hogy szükségem van egy kis friss levegőre felálltam az asztaltól és hátra mentem a parkolóba, ami teljesen kihalt volt.

-        Jiyong! – kerestem őt az autók között járkálva - Merre vagy? – nézelődtem, aztán a sikátorból zajt hallottam. Kissé megijedtem, de elindultam a bejárata felé s mikor oda értem teljesen lesokkoltam.

Jiyong és az a táncos csaj a falnak dőlve falták egymást s a csaj sóhajtásaiból ítélve, mást is csináltak. Teljes sokkot kaptam s a szemeim azonnal könnyel teltek meg.

Ez egy rohadt vicc!

Üzenetet küldött, hogy kicsaljon és lássam mit művel azzal a nővel? Mit akarsz ezzel elérni?

Nem bírtam tovább ott állni így elrohantam, el messze az étteremtől, a könnyeim csak úgy záporoztak a sminkemet elkenve. A szívem darabokra tört, hiszen az a férfi, akit szerettem a szemem láttára tett magáévá egy nőt. Szeretem?

Valóban, visszavonhatatlanul bele szerettem Kwon Ji Yongba, pedig nem akartam. Rohantam fogalmam sem volt arról hol lehetek és merre tartok, csak távol akartam lenni tőle, a szemem előtt újra és újra megjelentek azok a képek, hogy szorítja a testével a falhoz a nőt és hogyan simítja végig a combját, miközben a nyakát csókolja.

Az égből semmi elő jel nélkül ömleni kezdett az eső aztán a szél is feltámadt, dörgött villámlott. Megálltam és körbe néztem, egy parkban voltam nem messze tőlem egy padot pillantottam meg így odáig elbotorkáltam és lerogytam rá, majd végig feküdtem rajta és hagytam, hogy az eső teljesen eláztasson s keveredjen a víz a sós könnyeimmel.

Taeyang kezdett aggódni a hol létem felől így felállva az asztaltól kisétált a parkolóba, de sehol sem talált. Kétségbeesetten visszarohant az étterembe.

-        Tae, mi történt? – nézett rá Seungri – olyan mintha szellemet láttál volna – nevetgélt.

-    Eva eltűnt!

-    Hogy mi? – kérdeztek rá döbbenten.

-         Kezdtem furcsállni, hogy ennyi ideig kint van így kimentem megnézni, de sehol sem találtam őt!

-        De mégis hova mehetett? – állt fel Da Hye kétségbeesetten, majd kiszaladt az étteremből s őt követve a többiek is.

Kint mindenki a nevemet kiabálta és keresett és erre Jiyong és a táncos nő is kijött a sikátorból.

-        GD – lepődött meg T.O.P – te meg mit csinálsz itt? – aztán meglátta a nőt – oh – döbbent meg.

-  Mi történt? mi ez a hangzavar? - értetlenkedett.

-  Eva eltűnt – világosította fel.