A year in Seoul - Ep5

Szöul legdrágább boltjaiba fordultunk meg és az árakat látva azt hittem menten padlót fogok, és tegyük hozzá az összes ruhát, kiegészítőt, cipőt, táskát, szemüveget Da Hye vett nekem.
Órák múlva már teljesen K. O. voltam, nem bírtam tovább menni, így leültem az egyik bolt előtt lévő padra és nem szándékoztam egy hamar felkelni onnan.

-           Eva, mennünk kéne tovább. Da Hye már a világ végén jár – csóválta a fejét Soo Hee a rohanó lány után nézve.

-           Nem érdekel, nem bírom. Öreg vagyok már ehhez, hogy tud ennyit menni?

-           Jobb, ha hozzá szoksz – nézett le rám vigyorogva – na, gyere – karolt belém és felhúzva engem elindultunk utána.

Vissza fele úton abban a fél órában úgy aludtam, mint a bunda, a lábaim sajogtak a magas sarkútól a csuklóim pedig le akartak törni a sok szatyor cipelése miatt. Komolyan mondom ez a lány rosszabb, mint az ördög, unatkozol? Menj el Da Hye-vel valahova, rögtön nem fogsz unatkozni!

-        Eva, pihend ki magad estére – kacsintott rám miután felszaladt a lépcső tetejére.

-        Mit tervezel?

-        Hát partit! Elviszlek Szöul legjobbjába – tűnt el az emeleten.

-        Juin-nim! – nyöszörögtem.

-        Kisasszony? – biccentett Lee komornyik.

-        Bújtass el, Da Hye kivégez.

-        Sajnálom, de nem tehetem.

-        Már miért ne tehetné? – néztem rá.

-        Mert akkor engem is kivégeznének – vigyorodott el.

-        Milyen nagylelkű… - ironikusan, majd megfogva a szatyraimat felmentem a szobámba és átöltözve egy laza pólóba nyugovóra tértem.

Este kilenc körül lehetett az idő mikor arra riadtam fel, hogy drágalátos barátnőm berobban a szobámba és az ágyra vetődik valami általa írt dalszöveget kántálva.

-         Da Hyeee – húztam a fejemre a paplant.

-        Gyerünk, ébresztő! Tízre készen kell lennünk. Evaa – lökdösött.

-      Fent vagyok – motyogtam – miért pont tíz? – húztam le a fejemről a takarót.

-        Mert akkor indul be a legjobb clubban az élet – kacsint – szóval éledj, ölts ultra dögös külsőt és nyomás az éjszakába.

-         Igen is főnökasszony – tisztelegtem szórakozottan.

-         Tízre légy kész – mászott le az ágyról és sietett ki a szobából.

Nagyot sóhajtva kászálódtam ki az ágyból és mentem el zuhanyozni, fogmosás közben pedig azon agyaltam vajon mit is vehetnék fel. Mi van, ha ma kicsit merész szerelést öltök magamra? Fejemet oldalra billentve morfondíroztam ezen.

Végül pontban tízre készen lettem, mielőtt lementem volna az aulába befújtam magam és megigazítottam a hajam, ami finom loknikban pihent a vállamon.

-        Da Hye, én kész vagyok! – kiabáltam a lépcső tetejéről.

-        Úgy hallom készültök valahova – hallottam meg Eung Chan elnököt.

-        Oh Ahjussi – fordultam meg – Da Hye elvisz egy clubba. – jöttem zavarba, még is csak az elnök előtt állok ilyen ruhában.

-        Nagyon csinos vagy – felelte kedvesen – igaz kicsit eltérő az itteni öltözéktől.

-        Igen tudom, csak gondoltam… - idegesen.

-        Nyugodj meg – nevetett fel – felnőtt nő vagy, úgy öltözöl, ahogy akarsz.

-        Kész vagyok – jelent meg Da Hye is egy nagyon helyes, de mégis szexi rózsaszín kisruhában, – No fene, – mért végig nagy szemekkel.

-        Nagyon kihívó? – rágtam a szám.

-        Jaj dehogy, iszonyatosan dögös vagy az összes pasi oda meg vissza lesz tőled. Na, menjünk – ragadott karon – majd jövünk apa!

-        Vigyázzatok magatokra! – kiabálta utánunk az utolsó pillanatban mielőtt eltűntünk volna az ajtóban.

Beültünk az autóba a testőrökkel együtt és útnak indultunk, Da Hye az autóban elővett a kis bár hűtőből egy üveg pezsgőt és töltött a poharakba, egy szóval megalapoztuk az estét már az autóban.

A club elé érve kiszálltunk és a testőrökkel a hátunk mögött egymásba karolva besétáltunk soron kívül, ami a kint állóknak nem igazán tetszett, de hát ez van, ha a miniszterelnök lányával indulsz el szórakozni.