A year in Seoul - Ep13

5 hónappal később…

A hideg tél végi szél durván, arcon csapott, ahogy kiléptem az ajtón, Da Hye már az autóban várt rám így gyorsan bezártam az ajtót és az oda siettem, majd beültem.

    -         Jó reggelt – puszilt meg mosolyogva.

-         Jó reggelt – vettem le a sálam – sajnálom, ilyen ritkán találkozunk, de tudod a kávézó…

-         Még mindig nem fogom fel, hogy miért kellett külön lakásba költöznöd, ráadásul még dolgozol is! – bosszankodott.

-         Már mondtam – sóhajtottam fel – nem élősködhetek az apádon, sem rajtad. Magam szeretnék pénzt keresni.

-         Jó ezt megértem, de… külön lakás? Evaa – nyafogott.

-         Ne nyafogj – csíptem meg finoman az arcát – Seungrival beszéltél mostanában?

-         Aish… ne is említsd azt a majmot – dőlt hátra karba tett kezekkel sértődötten – napok óta nem hívott, pedig megígérte.

-         Da Hye, turnéznak. Szerinted mennyi szabad idejük van? – csóváltam a fejem.

-         De akkor is! Téged Jiyong és Taeyang biztos sokszor hívnak.

-         Ebben tévedsz, egyik sem keresett már jó ideje és nem bosszankodom – emeltem ki.

Ő csak a nyelvét nyújtotta rám, majd kifele bámult az ablakon.
Négy hónap telt el mióta Szöulban vagyok azután, az incidens után Seunghyun és köztem, ritkán találkoztam a fiúkkal.  T. O.P bocsánatot kért, de valahogy nem éreztem valódinak, aztán meg egy másodpercre sem akartam neki igazat adni azzal, amit hozzám vágott, ezért Jiyonggal megbeszéltem, hogy akkor csak barátok maradunk.

Taeyanggal a turné kezdetéig sokat voltam együtt, elmentünk moziba, sokszor együtt ebédeltünk vagy vacsoráztunk és ezeket egy paparazzi meg is örökítette így a médiába is bekerültem, mint Taeyang „barátnője”. Természetesen ezt megcáfolták így a média leszállt a témáról, de még vannak olyanok, akik megállítanak az utcán, hogy kérdezgessenek.

A kávézó ahol dolgozom Szöul legforgalmasabb helyén található így szerencsére mindig sok vendég van, Barista vagyok így a munkaidőm minden másodpercében koncentrálnom kell, de imádom a munkám! A kávézó maga nagyon hangulatos és a munkatársaim is nagyon kedvesek.

-         Seung Mi, befejeznéd, kérlek? Jött egy új vendég – néztem a mellettem álló lányra.

-         Persze, menj csak – biccentett, majd ott hagyva kiléptem a pult mögül és a vendéghez mentem.

-         Joh eun achim! – hajoltam meg illedelmesen – mit hozhatok?

-         Egy eszpresszót kérek olyan kis cuki szívecskével – vigyorgott rám a baseball sapka alól én pedig kíváncsian hajoltam le, hogy alá nézek.

-         BeBe! – néztem rá hatalmas szemekkel, majd rávetettem magam, de úgy, hogy az kanapén végig dőltünk.

-         Ne kelts feltűnést – tolt fel engem ülő helyzetbe vigyorogva.

-         Mit keresel te itt? Egyszer sem hívtál – tettem karba a kezeim megjátszva magam.

-         Ne haragudj – karolta át a vállam – egy percnyi szusszanásunk sem volt.

-         Honnan tudod, hogy itt dolgozom?

-         Eonni, mindig elfelejted, hogy ki vagyok – lökte meg a fejem az ujjával.

-         Hey – csaptam homlokon – ne szívass.

-         Hol van már az eszpresszóm? – vonta fel a szemöldökét, mire én rá nyújtottam a nyelvem s felállva a pult mögé mentem.

-         Csak nem a barátod? – súgta oda Seung Mi, Taeyangot kémlelve, de a sapka és a kapucni miatt nem látott belőle sokat.

-         Áh dehogy – legyintettem – csak nagyon jó barátom, szinte már a bátyámnak tekintem – mosolyogtam rá miközben csináltam az eszpresszót.

-         Nem lesz nehéz így visszamenni Amerikába?

Sóhajtva vettem ki a gép alól a bögrét és meredtem bele. Ebbe bele sem gondoltam. Igaz még messze volt, közel fél év, de akkor is. Vajon itt tudom majd hagyni a többieket?  Taeyangra néztem és az ajkamba haraptam.

Fájni fog. Nagyon is.

Nem is gondolkoztam ezen tovább megcsináltam a kis szívecskét és visszamentem az asztalához, letettem elé és vele szemben helyet foglaltam.

-         Hogy megy a turné? – kérdeztem rá miközben azt figyeltem, hogy kortyol bele a bögrébe és lesz habos a felső ajka, ezt látva mosoly kúszott az arcomra.

-         Jól – dőlt hátra – csak fárasztó.

-         Töröld meg – figyelmeztettem.

-         Hogy?

-         Töröld meg a szád – nevettem fel.

-         Oh – vette el a szalvétát és törölte le a habot – köszi.

-         Nincs mit, többiek hogy bírják?

-         Pörögnek, bár azért néha elég feszültek vagyunk. Nagy a hajtás.

-         Hiányoztok – húztam el a szám, mire ő előre könyökölve az asztalra az egyik kezével megfogta az enyém.

-         Ti is nekünk, Seungri egyfolytában Da Hyeről beszél, már az agyunkra megy – sóhajtott fel színpadiasan – teljesen kész a gyerek.

-         Ma reggel Da Hye teljesen besértődött mikor rákérdeztem – nevettem fel – „Aish… ne is említsd azt a majmot” – utánoztam őt.

-         Mi lenne, ha eljönnétek velünk a Japán koncertekre?

-         Nem hagyhatom itt a munkám.

-         Veszel ki szabit – von vállat – vagy majd én beszélek a főnököddel – igazította meg a sapkáját vigyorogva.

-         Azt hiszed minden nő beléd van zúgva?

-         Elég sokan, igen.

-         Beképzelt vagy – csóváltam a fejem.

Dobott felém egy Taeyangos kacsintást egy szexi mosollyal és ő ezzel lezárta a beszélgetést, azt, hogy mi megyünk-e velük már rég megbeszélte magával.

Igen.

Szótár:
Barista - olyan személy, aki főként espresso és egyéb kávéfajták elkészítésével és felszolgálásával foglalkozik.
Joh eun achim – Jó reggelt.
Eonni – húg, hugica