A year in Seoul - Ep10

Az ebéd nagyon jó hangulatban telt a fiúk végig nevettetek bennünket. Da Hye nagyon jól elnevetgélt Daesungal és hatalmas örömére Seungri is beszélgetésbe kezdett vele.

Engem Taeyang és Jiyong kérdezgetett az életemről és Amerikáról, Seunghyun pedig csöndesen figyelt, megvallom őszintén zavart, hogy ennyire távolság tartó volt, pedig közelebbről megnézve igazán helyes férfinek láttam.

-           Lányok van kedvetek nálunk egy kis karaoke partihoz? – dobta fel a kérdést Seungri.

-           Ez jó ötlet öcsi – bólintott rá Taeyang – menjünk.

Miután mindannyian rábólintottunk beszálltunk a fiúk kisbuszába és elindultunk a lakásuk felé.

-        Milyen érzés, hogy újra a lakásukon leszel? – nézett rám gonoszkodva Da Hye mire befogtam a száját.

-        Da Hye! – néztem rá hatalmas szemekkel.

A fiúk pedig csak nevettek én meg egyre jobban zavarba jöttem, Jiyong vigyorogva húzogatta a szemöldökét.

A lakásuknál Taeyang és Daesung felsiettek, hogy elmondásuk szerint a bombarobbanásból Csili-vili palotát csináljanak.

Majdnem egy fél órára rá már mi is felmehettünk a többi taggal együtt, Da Hye hatalmas csillogó szemekkel járta be az egész lakást Seungri kíséretével, aminek én felettébb örültem.

-      Mit kértek inni, valami üdítő vagy erősebb? – sétált be a konyhába Jiyong.

-      Hát szerintem jöhet az erősebb, nem? – fordult felém Daesung.

-      De, persze – bólintok – hol fogunk karaokézni?

-      A nappaliba – indult el Seunghyun az említett helyiség felé én pedig követtem.

-      Segítsek valamit? – próbáltam kedveskedni egy kicsit.

-      Ezeket dugd be a hangfalakba – adta a kezembe a mikrofonokat, én pedig bólintva egyet követtem a feladatot.

-      Milyen számok vannak a gépen? – ültem le a kanapéra.

-      Nagyon sok féle van, sok ismert és régi szám, de számodra sok ismeretlen lesz.

-      Az nem baj, gyorsan tanulok – feleltem mosolyogva.

-      Eva – ült le mellém, majd körbe nézett nincs-e más a nappaliban rajtunk kívül.

-      Mi az?

-      Egyet mondok neked – felelte halkabban – ne szeress bele Jiyongba.

-      Mi? – vigyorodtam el – Seunghyun…

-      Komolyan beszélek, ő nem olyan hős szerelmes típus, remélem érted.

-      Te most aggódsz értem? – vontam fel a szemöldököm.

-      Nem, csak ismerem őt. Sok lánynak törte össze a szívét.

-      Nem kell félned, én sem vagyok szerelmes típus – vontam vállat.

-      Akkor jó, mert lehet, hogy jól játssza a törődő barátot, de ez csak látszat. Te új csaj vagy itt és ez neki tetszik.

-      Hé, mondom nyugi. Inkább Da Hye-t figyelmeztesd, mert teljesen oda van Seungriért és ha a haverod csinál valamit vele, kinyírom – feleltem angyali mosollyal mire ő nevetni kezdett.

-      Rendben, ezt megbeszéltük és sajnálom, ha bunkó voltam veled az csak Jiyong miatt volt.

-      Értem – feleltem szelíd mosollyal.

Hatalmas sikításom késként vágott át a lakás nyugalmán és egy szempillantás alatt T.O.P ölében csimpaszkodtam, ugyan is valami hideg és nedves ért a karomhoz. Mindenki berohant a nappaliba, hogy megnézze mi történt.

-        Gaho, Boss! Mondtam már, hogy nem ijesztgetünk csinos néniket – emelte fel a kis kínai harci kutyát, más néven Shar-peit Jiyong. A Boss névre hallgató Boston terrier pedig magától leugrott a kanapéról.

-        Ne haragudj – álltam fel T.O.P öléből – csak majdnem szívrohamot kaptam – jöttem zavarba.

-        Gyere, mutatkozz be szépen – emelte fel Taeyang a terriert és jött oda hozzám – Eva ő itt a fiam Boss.

-        Szia Boss – fogtam meg a mancsát és szórakozottan megráztam kissé – nagyon megijesztettetek ugye tudod? – simogattam.

-        Ő pedig Gaho – lépett oda Jiyong is.

-        Kis cuki gyűrött képű – nyúztam meg kicsit vigyorogva.

-        Hé! – nézett rám összevont szemöldökkel – az én Gahom nem gyűrött képű, hallod milyen csúnyát mondott rád? Cöh… nők – fordult el tőlem megsértődve, majd elvonult a kutyával.