Két hétre rá már a Japánba tartó repülőn ültünk Da
Hye-vel. Taeyang meglepetésnek szánt minket így a fiúk mit sem tudnak az
érkezésünkről, ezért ő külön géppel indult oda még előttünk a fiúkkal. Úgy
terveztük, hogy az egyik próba közepén betoppanunk és hatalmas meglepetés lesz.
-
Ne szorongj már – lökött meg Da Hye
amint meglátta milyen szinten kapaszkodom a karfába.
-
Hagyj már! Nem bírom a repülést,
minden másodpercben attól rettegek, hogy lezuhanunk vagy eltérítik a gépet vagy
valami.
Ő csak kinevetve bedugta a fülhallgatóit és
lehunyva a szemeit elaludt. Az út összesen másfél óra volt talán, a reptéren
egy autó várt minket, a sofőr be volt, avatva BeBe jóvoltából, elvitt minket
abba a hotelbe ahol a fiúk is megszálltak, elkértük a kulcsokat és sietve nehogy
valamelyik fiúval – aki nem BeBe – összefussunk, mert akkor lőttek a
meglepetésnek, felértünk a szobához és kipakoltunk. Mivel egy hetet fogunk
Japánban tölteni ezért nem kis mennyiségű ruhát hoztunk magunkkal Da Hyevel.
Pont befejeztük a pakolást mikor kopogtak, én voltam közelebb így én nyitottam ajtót és Taeyangot pillantottam meg, aki azonnal magához is ölelt és besietett.
- Milyen volt az út lányok? – huppant le
az ágyamra.
-
Kellemes / Borzasztó – mondtuk
egyszerre Da Hyevel, ezen persze a drága jót nevetett.
-
Ne nevess! Gyűlölöm a repülést, mikor
Szöulba jöttem akkor is rettegtem, talán ha üzletasszony lennék és folyton
repülnöm kéne, akkor megszoknám, de így sosem.
-
Nem lesz bajod ott fent. Egy óra múlva
indulunk a stadionba próbálni, a sofőr tudni fogja, merre menjen és itt a száma
is – adott át Da Hye-nek egy cetlit, hívjátok fel, ahogy mi elmentünk egy órára
rá. Mert ha előbb jöttök a próbából semmi sem lesz – vigyorodott el és felállt
– de én rohanok, mert feltűnő lesz – puszilt meg minket és elsietett.
-
Te értetted mit mondott? Annyira
hadart – nevette ki Da Hye.
-
Valamit értettem – nevettem én is – de
akkor, ha jól számolok, van két óránk. Amondó vagyok, hogy aludjunk addig –
nevetve.
-
Jó, de előtte lezuhanyozok.
-
Siess, mert én is le akarok – ültem le
a kanapéra és kapcsoltam be a tv-t.
Rá egy fél órára felszabadult a fürdő így gyorsan
én is meg mosakodtam. Ezután belebújtam egy melegítő nadrágba és egy pólóba,
majd bebújtam az ágyamba és vártam az álom manókat.
Másfél órával később a telefonom jelzett, hogy idő
van így megmosakodtunk és felöltözve, sminkelve felhívtuk a sofőrt, hogy
szeretnénk a stadionba menni. Egy ideig gondolkoztam azon, hogy vegyek-e fel
valami kabátot, de Da Hye meggyőzött, hogy kellemes idő van kint így nincs
szükség rá.
Lementünk az aulába leadtuk a kulcsot és beülve az
autóba elindultunk a stadionba, közben pedig vigyorogva figyeltük a várost.
Ahogy a kocsi a stadion hátsó parkolójában megállt a gyomrom görcsbe ugrott,
hírtelen nem tudtam hova tenni az érzést, de Da Hye-t elnézve ő is abban a
helyzetben volt. Izgult.
A sofőr elhajtott mi pedig a hátsó ajtón át
bementünk, kicsit ideges voltam ugyan is fogalmam sem volt róla merre kell
menni, hallani lehetett a próbát és abba az irányba indultunk el.
-
Lányok! – kiabált utánunk valaki,
mikor hátra fordultunk egy nőt láttunk meg – nem arra – integetett, hogy
kövessük.
-
Mi… - kezdett bele Da Hye.
-
Taeyang beavatott – biccentett
mosolyogva – Nicole vagyok.
-
Da Hye, ő pedig Eva – mutatott rám
Taeyang.
-
A hugica? – vigyorgott rám.
-
Igen – mosolyogtam rá.
-
Először mikor meghallottam TY-t rólad
áradozni azt hittem fülig szerelmes beléd, de aztán megtudtam, hogy csak hugica
vagy.
-
Igen, sajnos a média már lehozott
engem, mint Big Bang barátnő.
-
Hallottam róla. Itt kell bemennetek –
mutatott egy ajtóra – később találkozunk.
-
Szia – integettünk neki, majd miután
eltűnt Da Hye-vel egymásra néztünk, vettünk egy nagy levegőt és kézen fogva be
mentünk az ajtón, de megpillantva a színpadot nem éppen azt láttam, amit
valójában akartam, Da Hye is látta, amit én ezért aggódó tekintettel nézett
rám.
-
Eva – szorította meg a kezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése